Földvári Fatime / Kameraman alapszak

„Hálás vagyok a sok figyelemért, a névre szóló plusz feladatokért, amelyek hozzájárultak operatőri technikánk finomításához.”

Fatime Kameraman alapszakunkon diplomázott.

Miért ezzel a területtel foglalkozol?

Szerintem ez az egyik legcsodálatosabb szakma a világon, hiszen minden egyes alkalommal egy új világot hozol létre. Valaminek vagy valakinek a történetét meséled el, amivel másokat szórakoztatsz, érzelmileg hatsz rájuk, és gyakran még motiválsz is. De nem feltétlenül kell a nézőközönség számára készíteni minden egyes alkotást, olykor akár terápiás jelleggel is jöhetnek létre filmek, amelyek a belső lelkivilágunkat, szavakkal nehezen kifejezhető érzéseinket tükrözik. Mint operatőr, képes vagyok képekkel hangulatokat teremteni, nem szükséges egy felépített történetet elmesélnem ahhoz, hogy érzéseket, gondolatokat tudjak átadni.

Miért ezt a szakot választottad?

Magyarországon kevés lehetőség van, hogy kameramannak, vagy operatőrnek tanulhass, főként egyetemi szinten. A METU-ról még érettségi előtt hallottam és miután részt vettem az egyik nyílt napjukon, el is határoztam, hogy ide szeretnék jelentkezni. Nagyon megtetszett a környezet, az, hogy olyanoktól sajátíthatom el a szakma fortélyait, akik több 10 éves tapasztalattal és filmes háttérrel rendelkeznek. Illetve az is nagyon szimpatikus volt, hogy gyakorlatorientált a képzés és heti szinten volt lehetőségünk járni az Origo Filmstudióba.

Mi inspirál?

A filmes szakmában nincs olyan, hogy már mindent tudsz. A technika fejlődésével folyamatosan szintet kell tartani, akármilyen projektbe kezdesz bele, biztos, hogy a készítési folyamat során új dolgokat fogsz megtapasztalni, új képességekre kell szert tenned, ahhoz, hogy a legjobbat hozhasd ki magadból és a munkádból. 

Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért? 

Sok olyan feladatot kaptunk a szemeszterek alatt, amelyek során hatalmas szükségünk volt a kreativitásunkra, problémamegoldó képességünkre és úgy érzem, ennek következtében számos olyan munkánk született - mind a stúdiógyakorlatok, mind pedig a vizsgafilmjeink során -, amelyekre büszkén tekinthetünk vissza.

Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad? 

Egy próbálkozástól eltekintve, ezelőtt általában egyedül készítettem a kisfilmjeimet, ami egyszerre okozott nehézséget és könnyedséget, hiszen tudtam, hogy csak magamra számíthatok. Viszont ez a szakma alapvetően nem így működik, meg kell tanulni csapatban dolgozni. Ezért is találtam izgalmas kihívásnak ezt a diplomafilmet, ahol végre teljes stábbal dolgozhattam együtt.

Diplomamunkámként öt mesterszakos hallgató álomprojektjébe volt szerencsém becsatlakozni.A szkeccsfilm Tóth Krisztina Párducpompa című novelláskötetének hat novelláját dolgozza fel, amelyből háromnál én voltam felelős a képi világért. Az Idegenek című filmünk olyan hétköznapi sztorikat mesél el, ahol a lazán egymáshoz kapcsolódó, ám együtt kerek mondanivalót alkotó történetek között szerepel a fikarcnyi hatalmát is látványosan fitogtató biztonsági őr, egy barátkozó kiskutya, az egymást varrótűvel tetováló tinédzser lányok, egy rendhagyó irodalomóra, és a trolin olvasgató fiatal, valamint számos olyan emberi szituáció, amelyek mindenkivel megtörténhetnek. A közös bennük az ,,idegen anyag”.

Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?

Mivel a képzés elején szinte a nulláról indultam, így rengeteget fejlődtem és tanultam tanáraimtól, szaktársaimtól az évek során. Hálás vagyok a sok figyelemért, a névre szóló plusz feladatokért, amelyek hozzájárultak operatőri technikánk finomításához. Külön köszönettel tartozom Kardos Sándornak, Pálos Györgynek, Simon Györgynek és Miklós Marinak, illetve a friss diplomás segédtanárainknak, hogy bármikor kérhettük a segítségüket, ha esetleg tanácstalanok voltunk, vagy elakadtunk a projektünkkel. 

Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?

Az egyetem egyik fő elve művészeti szakokon, hogy 70% gyakorlat és 30% elmélet, ebből kifolyólag gyorsabb és eredményesebb a fejlődés. Emellett nagyon segítőkészek a tanárok és egyenlő félként tekintenek a hallgatókra.

Hogy érzed magad frissdiplomásként?

Lezárult egy időszak, az egyetemi éveknek vége és ez egyfajta keserédes érzést kelt bennem. Egyrészt örülök, hogy végre kezemben tarthatom a diplomámat, másrészt kicsit félelmetes kilépni a nagyvilágba, ahol már nincsenek ott a tanáraim, hogy fogják a kezem, és helyes irányba tereljenek. De ez egy új, izgalmas korszak kezdete, amely sok érdekes kihívást tartogat számomra és lelkesen várom, hogy milyen lehetőségeket hoz nekem a holnap.

Milyen élmény volt a diplomavédésed?

Nagyon remegtem, hiszen rengeteget dolgoztunk ezen a projekten, amelynek ez volt az első megmérettetése. Támogatásuk jeléül a két rendezőm és a vágó is eljött a vetítésre, így miután lement a kisfilmünk egy csapatként ültünk ki az értékelő bizottság elé. Félve néztem a tanáraim szemébe, a gyomrom görcsben volt, de miután néhány másodperc néma csönd után megszólalt az első értékelő tanár és pozitív véleménnyel volt munkánkról, nagy kő esett le a szívemről. Felemelő érzés volt hallani a dicsérő szavakat és nagyon büszke voltam a stábunk többi tagjára is, akik szívüket-lelküket kitették ezért a filmért

Milyen terveid vannak a jövőre?

Szeretnék játékfilmek kamerastábja mellett gyakornokoskodni, amely során újabb képességeket sajátíthatok el. Idővel pedig segédoperatőrként, operatőrként elhelyezkedni a filmszakmában.