CSONGÁR LILLA / FOTOGRÁFIA ALAPSZAK

„Az én fejemben az összes művészeti ág egy nagy, elválaszthatatlan egészként jelenik meg. Bármelyik szegmensét kezdjük el vizsgálgatni, a lényeg voltaképpen ugyan az: kikívánkoznak belőlem dolgok, amiket valamilyen formában ki kell adnom magamból.”

Lilla Fotográfia alapszakunkon diplomázott.

Miért ezzel a területtel foglalkozol?

Nem csak ezzel a területtel foglalkozom. Ha igazán őszinte akarok lenni, engem nem a fotográfia, mint médium érdekel. Úgy kezelem a fotót, mint eszközt, hordozót, a megjelenítési módok egy fajtáját. Nem a kép készítése izgat, hanem maga a művészet, az önkifejezés, a véleménynyilvánítás, a gondolataim, érzéseim átadása. Az én fejemben az összes művészeti ág egy nagy, elválaszthatatlan egészként jelenik meg. Bármelyik szegmensét kezdjük el vizsgálgatni, a lényeg voltaképpen ugyan az: kikívánkoznak belőlem dolgok, amiket valamilyen formában ki kell adnom magamból. Az, hogy az adott gondolat megjelenítési módja éppen állókép, mozgókép, próza, vagy performansz, csakis a témán múlik.

Miért ezt a szakot választottad?

Úgy gondoltam (és a mai napig így hiszem), ha valaki művészettel szeretne foglalkozni, annak a fotográfia egy nagyon jó és biztos alapul szolgál. Az a vizuális látásmód, amit a szaknak (és persze a rengeteg képnek) köszönhetően elsajátítottam, nem csak az alkotási folyamatokban, de az élet többi területén is nagyon jól jön.

Mi inspirál?

Például ez a Warhol idézet: „Don't think about making art, just get it done. Let everyone else decide if it's good or bad, whether they love it or hate it. While they are deciding, make even more art.”

Vagy az, amikor valaki ránéz egy munkámra és azt mondja: „Ez nagyon Lillás.” Legyen ez pozitív, vagy negatív, nekem lényegesen többet jelent, mintha valaki hosszasan kifejtené, mennyire jól sikerült. (Hiszen ez művészeteknél mindig meghatározhatatlan és szubjektív marad.)

Egyébként teljesen kiszámíthatatlan. Lehet ez egy látvány, könyv, film, vagy akár egy nagyon jó beszélgetés. Néha egy elkapott félmondat elég ahhoz, hogy öt-hat ötletem legyen, máskor hetekig nem jut eszembe semmi. Amit biztosan megtanultam, hogy nem kell és nem is szabad erőltetni. Ami tényleg meg akar születni, az előbb vagy utóbb, valamilyen formában utat tör magának akkor, amikor kell, és úgy, ahogyan kell.

Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?

Nehéz lenne bármelyikre azt mondani, hogy kedvenc, mivel mind az én személyiségemből, belőlem közvetít egy darabot. Maximum arra tudnék példát hozni, melyek azok, amelyeknek kivitelezésével összességében elégedettebb vagyok, mint a többivel, vagy melyik volt az, aminek a tervezését és létrehozását leginkább élveztem.

Az egyik, amit kiemelnék, az Appropriation. Ez például egy olyan képem, amit sikerült szinte teljesen úgy megvalósítani, mint ahogy az a fejemben megszületett.

A másik a Doppelganger sorozatom. Érdekessége az, hogy mielőtt nekifogtam, nyolc különböző karaktert alkottam meg magamnak, más-más személyiségekkel és tulajdonságokkal. Az egy hónapos munkafolyamat alatt minden nap valamelyik jellemet felvéve, egy internetes videó chat site segítségével kerestem meg az adott nőtípushoz leginkább illő társat. Beszélgettem és ismerkedtem, majd ha úgy éreztem, megvan, készítettem egy screenshot-ot. Elmondhatatlanul izgalmas volt napról-napra mássá válni.

A Meg nem értett művészt is szeretem. Címéből kifolyólag azt hiszem, nem kell megmagyaráznom, hogy miért. :)

Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?

A diplomamunkám (Femme) egy tizenöt videóból álló multimédiás anyag volt, ami a nőiségről, a szexualitás megéléséről, a testről, az identitásról szól. Úgy gondolom a nemi és társadalmi szerepek mindenkit érintő, folyamatosan fennálló problémakörök, akkor is, ha legtöbben igyekeznek ezt figyelmen kívül hagyni. Bár korábban több munkámban is megjelent már a gender tematikája, az egyetemi évek alatt nem volt lehetőségem igazán belemélyedni, hónapokig csak egyetlen művel foglalkozni. Amikor tudatosult bennem, hogy végre van időm teljesen kidolgozni és végigvinni egy projektet, nem volt kérdés, hogy hová kell nyúlnom.

Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?

Rengeteget változott a látásmódom, az ízlésem. Emellett úgy gondolom, nagyon fontos, hogy olyan ember véleményezze a munkáimat, aki hiteles, akire fel tudok nézni, mind szakmailag, mind emberileg. Szerencsére volt ilyen tanárom, itt is nagyon köszönöm neki.

Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?

Mert nem „csak” diplomát kap az ember, hanem elméleti (művészetpszichológia, művészetfilozófia stb.) és gyakorlati tudást, melyek eredményeképpen teljesen új szemlélet – és gondolkodásmódot is. Azt hiszem ez elég meggyőző.

Hogy érzed magad a frissdiplomásként?

Nyilvánvalóan jó érzés az, hogy a munkámnak most már kézzelfogható eredménye is van, viszont egy percig sem érzem, hogy hátra kellene dőlnöm. Az elkövetkezendő egy-két évben mutatkozik majd meg igazán, hogy az egyetemi éveim alatt mennyire sikerült elsajátítanom mindazt, amit szerettem volna. Izgatott vagyok és kíváncsi.

Milyen élmény volt a diplomavédésed?

Bár nem vagyok exhibicionista alkat, bevallom, meglepően pozitív élmény volt. Jól esett végre elmondani, ki/mi van a képek mögött. Tudom azt, ha laikus ember megnéz egy ilyen művet, mint például a diploma projektem, meg sem fordul a fejében, hogy ez egy több mint fél éves, intenzív munka eredménye, amiben én voltam a modell, az operatőr, a vágó, a rendező, én csináltam az utómunkát, a hangot stb.. Persze ezt senkinek nem is kell tudnia ahhoz, hogy megértse a mondanivalóját, de azért bárki bármit mond, jó érzés büszkén kiállni valami mögé, amit teljesen egyedül hoztál létre.

Milyen terveid vannak a jövőre?

Nem szeretek tervezni. Az egyetlen dolog, ami biztos, hogy soha nem lennék képes mással foglalkozni, mint művészettel. Ezen belül pedig, jöjjön, aminek jönnie kell. Mint az a Warhol idézet.