ALBERT ALEX / KÖRNYEZETKULTÚRA ALAPSZAK

„Végtelen nyitottság és támogatói szellem… Az egyetem minden lehetőséget az orrunk alá tesz, nekünk csak élni kell vele.”

Alex Környezetkultúra alapszakunkon diplomázott, szeptembertől Formatervező művész mesterszakunkon folytatja tanulmányait. Tagja volt a METU Balatoni Hekk ’16 csapatának, kiállítóként szerepelt a Design Hét Budapest 2016 keretében megrendezésre kerülő TestKözel tárlaton is. Blogunk Random rovatában is olvashattok róla.

Miért ezzel a területtel foglalkozol?

Megszerettem. Mondhatnám, hogy előbb fogtam léptékvonalzót, mint pöttyös labdát, de nem így volt. A tanulmányaimat végig követte a művészet iránti érdeklődés, de csak másodlagos részben, egyfajta hobby szinten. Mindig is szerettem alkotni, magam alakítani az életteremet, de egészen a felvételi időszakig nem volt bennem tisztázott, hogy ezzel fogok foglalkozni. Rájöttem, hogy ezen a területen érzem magam otthon a legjobban, úgyhogy amíg így gondolom, addig ezzel is fogok foglalkozni.

Miért ezt a szakot választottad?

Eleinte a Média Design alapszakot jelöltem meg, mert van némi informatikai múltam, akkoriban úgy éreztem, hogy praktikus lenne ötvözni azt a két dolgot, amihez értek és karriert csinálni belőle. Nem így lett. Megláttam a tájékoztató füzetben a Környezetkultúra alapszakot, gondoltam milyen furcsa név, biztos izgalmas. Felvételiztem, előre tettem a rangsorban, gondolván, ha a bírák látnak bennem fantáziát, akkor ez lesz a nekem való. Nem hoztam rossz döntést úgy gondolom.

Mi inspirál?

Erre egy hosszú felsorolással is válaszolhatnék, de röviden: a környezetem. Mókás, hogy egy környezettervező szakembert a környezete inspirál. Kicsit paradox ugyan, mert ha a környezetemet én alakítom, akkor közvetetten magamat inspirálom. Viszont, ha belegondolok ez így van. Azért beszélgetek a szaktársaimmal és konzulenseimmel, mert érdekel a mondanivalójuk és úgy érzem, inspiráló lehet. Azért megyek kiállításokra, előadásokra, vagy veszek részt workshopokon, mert úgy gondolom tanulhatok belőlük. Tehát lényegében a proaktív viselkedésemmel, folyamatos impulzusokkal látom el magam, ami a munkámat inspirálja.

Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?

Két munkámat emelném ki. Az első a TestÉk névre hallgat, ami a feladat fantázia neve is volt, amire készült a tárgy. Ez lényegében egy ülő/fekvő bútor, ami az én saját anatómiámhoz igazodik, és az én legkomfortosabb pozíciómat segíti alátámasztani. Az egyik érdekessége, hogy kizárólag újrahasznosítható anyagokból készült. A tárgy kiállításra került a 2016-os Design Héten a TESTközel című tárlaton.

A második egy tértervezési feladat volt. A feladatunk az adott térben egy hibrid tér kialakítása volt. Én az improvizációs színházat társítottam a bár funkcióval, amiből egy izgalmas két szintes tér alakult ki a Nagymező utca 11. szám alatt. Fő szempontjaim közé tartozott, hogy a tér viszonylag csupasz maradjon, ezért elég indusztriális külsőt kapott, illetve a tér közepén elhelyezett átriumra is nagy hangsúlyt fektettem. Izgalmas volt ebben a feladatban, hogy a helyszín valós volt, ezért eredeti terveket kaptunk, amit átdolgozhattunk. Kicsit belekóstolhattunk, milyen megkötések mellett tervezni és mégis kreatívnak maradni.

Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad? 

Diplomamunkaként egy hajléktalan rehabilitációs központot terveztem a Semmelweis utcába. A témaválasztást az előző félév végén egy szaktársammal megkezdett OMDK-s projektünk inspirálta. Létrehoztunk egy a KÖZTE névre hallgató programsorozatot, ami a félév során 6 alkalmat kínál a hallgatótársainknak, hogy megismerkedjenek a szociális építészettel. A kutatások során tudatosodott bennem a magyar lakhatási helyzet, és erre szerettem volna valami megoldást kínálni a diplomamunkámon keresztül. A szakdolgozatom szintén a szociális építészetre van kiélezve, mivel véleményem szerint a mi szakmánkra különösen nagy felelősség hárul. Épp ezért egy olyan épületet hoztam létre, ami egy alternatív megoldást kínál az otthon nélküliek lakhatási problémáira és szociális segítséget nyújt a problémáik megoldásához.

A tervet a Menhely alapítvány e téren végzett munkássága inspirálta. Az épület földszintjén privát kapszulákat hoztam létre, ahol jogi és lakhatási tanácsadás zajlana az arra rászorulóknak. A köztes térben egy kiállítótér működne, ahol hajléktalan és olyan művészek munkái jelennek meg, akik nem képesek publikálni műveiket. Az emeleten pedig kompakt lakásokat alakítottam ki és helyeztem el, amelyek az alapítvány által szervezett „Sarokház” projektet szolgálnák ki.

Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?

Végtelen nyitottsággal és támogatói szellemmel. A szak úgy van kialakítva, hogy minden tudást megkapjunk ahhoz, hogy a diplománkat megszerezzük, viszont ahhoz, hogy a szakmában nevünk legyen és tudjunk magunkkal kezdeni valamit a hat szemeszter után, ahhoz a mi szorgalmunk is szükséges. Az egyetem minden lehetőséget az orrunk alá tesz, nekünk csak élni kell vele.

Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?

Ne azért jelentkezzen, hogy az egyetem naggyá tegye, hanem hogy ő tegye naggyá az egyetemet.

Ha azért jelentkezik, hogy legyen egy papírja, hogy elmondhassa, hogy diplomás művész, annak felesleges is eljönnie a felvételire. Nem elég az a tudás, amit az egyetemen megszerzünk. Viszont egy érdeklődő, proaktív személynek egy igazi Kánaán lehet.

Hogy érzed magad frissdiplomásként?

Nem érzem magam se többnek, se kevesebbnek. Azt gondoltam, hogy az oklevelem átvétele után majd egy óriási súly fog legördülni a vállamról és utána hetekig kihúzott háttal járok majd. (Nem így lett.) Elégedett vagyok magammal, hogy sikerült lediplomáznom, a ranglétrán már egy fokkal feljebb vagyok, de még sok van hátra és messze a cél, ha van egyáltalán olyan.

Milyen élmény volt a diplomavédésed?

Meglepő. Én voltam az első aki védett az egész szakon, magabiztos voltam, mert amit szerettem volna azzal elkészültem, bár még hónapokig tudtam volna dolgozni rajta, de ki nem. Lényeg, hogy azt hittem sok lesz a negatív kritika és megpróbálnak majd minket kicsit reálisan a földhöz szögelni, nehogy elszálljunk magunktól, de nem így történt. Én csak pozitív kritikát kaptam, és ez megalapozta a nap hangulatát is. Szinte mindenkinél kizárólag építő jellegű kritika hangzott el, és a nap végén az eredmények is korrektek voltak, nem voltak nagy meglepetések.

Milyen terveid vannak a jövőre?

Nem szeretek előre tervezni, elég hektikusan, érzelmi alapon élem az életem. Felvételt nyertem a Formatervező szakra, jelenleg az a tervem, hogy azt befejezem. Meglátjuk mit hoz az élet, mi lesz utána, vagy közben, de az biztos, hogy már nagyon nem fogok eltávolodni a művészet ezen ágától, túlságosan beszippantott.